A betegség olyan állapot, amelyben az élő szervezet életfolyamatai eltérnek a normálistól. Egyszerűen fogalmazva, a betegség az egészség ellentéte. Ez a testi, lelki és szellemi egyensúly felborulásával jár, ami akadályozza a beteg életfolyamatait, mindennapi tevékenységeit és társadalmi részvételét. A betegség lehet örökletes, szervi eredetű, parazitás vagy sérülésből eredő. Emellett lehet pszichoszomatikus, azaz lelki eredetű is. Az orvostudomány foglalkozik a betegségek leküzdésével és a tünetek enyhítésével.
A pszichológia gyakran nehezen különbözteti meg az eltérést az átlagtól, a furcsaságot, az elváltozást, a viselkedészavart és a pszichés betegséget. Egy széles körben elfogadott definíció szerint egy személy csak akkor tekinthető pszichés értelemben betegnek, ha a megvalósított viselkedést egyszerre jellemzi az alábbi négy jellemző:
Deviancia: Az általánostól eltérő, szokatlan vagy érthetetlen viselkedés, ami mások figyelmét felkelti.
Distressz: Az adott viselkedést tanúsító egyén tartósan boldogtalanságot vagy kellemetlenséget érez.
Diszfunkcionalitás: Az egyén képtelenné válik önmaga és társas kapcsolatai fenntartására, valamint zavar áll be a munkavégzésben.
Veszélyeztetés: Az általánostól eltérő viselkedés veszélyes lehet a társadalomra és/vagy magára az egyénre.
1993-tól kezdve a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (BNO) kódját használják a diagnózisok egyértelmű azonosításához. Ezek a kódok általában egy betűből és négy számból állnak. Korábban a latin nyelv volt az elfogadott nyelv a betegségek megjelölésére, és ezt az orvosok ma is alkalmazzák, így bárhol a világon képesek vagyunk megtudni egy betegséggel rendelkező beteg adatait.
A betegségnek vannak szubjektív és objektív megnyilvánulásai. A szubjektív tünetek azok, amelyeket a beteg saját maga érez (például fáradtság, fájdalom, levertség). Az objektív tünetek olyanok, amelyeket az orvos füllel, kézzel, szemmel érzékel, illetve egyéb vizsgálati módszerekkel (például kémiai, mikroszkópos, bakteriológiai stb.) állapít meg.
A betegség kialakulásában belső és külső tényezők játszanak szerepet. Ezen tényezők bizonyos esetekben önállóan, más esetekben együttesen vezetnek a betegség kialakulásához, illetve annak tüneteinek kialakulásához. A belső (endogén) tényezők egyben meghatározzák a külső (exogén) tényezők szerepét is. Az életkor is szerepet játszik a betegségek kialakulásában. A csecsemő- és gyermekkorban a táplálkozási hibák gyakran okozhatnak betegségeket, az öregkorban pedig általában a szív- és keringési betegségek kerülnek előtérbe, míg a felnőtt- és érett korban gyakoribbak a daganatos betegségek.